Hírlevél feliratkozás
Fórum belépés
Felhasználónév
Jelszó
 
A pánikbetegség 11 leggyakoribb tünete
2015-01-26 tovább >>
Interjú pszichológusunkkal: A depresszió kognitív terápiája
2014-12-09 tovább >>
Pánikbetegség, depresszió és stressz fórum
 
Téma: Pszichológus válaszol
Új hozzászólás szerkesztéséhez be kell lépnie!
#716 Lillus2016 2018-03-02 14:53:56
Kedves Doktorúr/Doktornő!

Tegnap voltam Önöknél, szorongásos, szociális fóbiás panasszal.
A doktornő írt nekem Rexetin-t, olvasgattam ma róla, de sok olyat láttam, hogy hízást eredményezett. Én ezt nem szeretném, mert akkor fog az önbizalmam teljesen padlora kerülni.
Hány esetben tünet a hízás? Éhségérzetet vált ki? Valoban csökkenti vagy nullára teszi a szexuális vágyat?
Ha az esetek több mint 50 % ban előfordul, nem kezdem el szedni.
Várom válaszát
#715 Pszichocentrum 2018-02-11 13:10:37
Kedves Vimer!

Valóban, mind a szorongásos zavarok, mind a panikzavar esetében a lelki tünetek mellett jól korulhatarolt testi tünetek is megjelennek: zsibbadás, izzadás, remegés, gombocerzes, mellkasi nyomás erzes. Ezert nehéz sokszor elhinni, hogy nincs szervi elvaltozas a tünetek hattereben. Természetesen alapos kivizsgalas szukseges, hogy egyéb problemakat ki lehessen zárni.
Az Ön által említett nehézlegzes nagyon gyakori tünet, és megfelelő legzestechnikaval lehet kezelni (lásd antipanik trening).
Ezeket a tüneteket nem lehet beképzelni, és azért, mert egy tünetnek lelki oka van, attól meg ugyanolyan komolyan veendő, mint egy testi betegség.
Javaslom, keressen fel pszichologust, akivel el tudjak dönteni, mi lenne a megfelelő kezelés az Ön szamara.
Udvozlettel,
Kovacs Reka
Klinikai szakpszichologus
#714 Pszichocentrum 2018-02-11 12:53:48
Kedves Andrea!

Régóta fennálló hasmenés esetén első körben gasztoenterologust kell felkeresni. Ezzel együtt természetesen nem szabad figyelmen kivul hagyni a lelki tenyezok szerepet sem. Ha valóban aggódik, szorong a teste miatt, érdemes párhuzamosan megkezdeni a valtoztatast. Hiszen számos kivaloan mukodo szorongascsokkento módszer létezik, de egy ponton túl a kivalto okkal is szukseges foglalkozni.
Javaslom tehát, hogy a gasztroenterologiai vizsgálat után keressen fel olyan pszichologust, aki dietetikussal együtt is dolgozik. A valtozasok után pedig fontos feladat, hogy azt a testet el tudja fogadni, ami eletet adott két gyermeknek.
Udvozlettel,
Kovacs Reka
Klinikai szakpszichologus
#713 Pszichocentrum 2018-02-11 09:52:31
Kedves Tibor!

Akár pszichiáterhez, akár pszichológushoz fordul, történik egy első beszélgetés, ami után szükség szerint megfelelő tesztekkel kiegészítve történik az állapotfelmérés. Ez tisztázza az esetlegeges kérdéseket, és a kolléga el fogja tudni dönteni, hogy az adott probléma kezelésében ő maga kompetens-e.
Tapasztalatom szerint fontos a közeli hozzátartozók észrevételeit komolyan venni, mert vannak olyan állapotok, amik az adott illetőnek kevésbé okoznak problémát, azonban beavatkozást igényelnek. Adott esetben segítség lehet a szakember számára a hozzátartozó beszámolója a “labilis, hullámzó” viselkedéssel kapcsolatban.
Üdvözlettel,
Kovács Réka
Klinikai szakpszichológus
#712 Vimer 2018-02-03 16:23:39
Tisztelt Doktornő/Doktor úr!
Pár hónapja előjött nekem egyfajta nehézlégzés ez mind az esti órákban lefekvést követően, általában egy héten egyszer/kètszer. Négy napja elmentem ezzel a háziorvosomhoz, aki beutalt vérvételre, azon a napon egész alló nap nehézkesen vettem a levegőt, mintha nem tudnék egy nagy levegőt venni, mintha nem jutna elég levegô a tüdőmbe. Az esti órákban elkezdtem pánikolni, nagyon rosszul éreztem magam, hogy ez megállás nélkül játszódik bennem. Ígyhát bementünk a kórházba, ahol megvizsgàltak és azt mondták nekem, hogy semmi szervi problémát nem észlelnek nálam, hanem ez egy pánikbetegség féle lehet. Jövöhéten mennem kell vérvételre aztán vissza a háziorvosomhoz. Nem értem mi bajom lehet, mindenki azt mondja, hogy én ezt csak beképzelem. Vannak alkalmak mikor végtagjaim zsibbadnak van, hogy rámjön egyfajtahalálfélelmem érzet, hogy itt a vég. Valóban lehet pánikbetegségre gyanakodni ilyenféle tüneteknél? Valóban érdemes lenne egy pszichológust felkeresni? Válaszát előre is köszönöm, sokat segítene!
#711 Venuszcica 2018-01-28 13:04:48
Tisztelt Doktornő/Doktor íúr!

Érdeklődnék, hogy mi a véleménye az ashwagandáról. Szorongásos tünetekre ajánlották nekem omega 3 mellé. Utánanéztem a neten, de sajnos orvosi véleményt nem nagyon találtam. Kicsit tartok tőle, mert korábban remotiv extrát szedtem, amitől borzalmasan szédültem és csak rosszabbul lettem. Kérdésem az lenne, hogy ebben az esetben is lehet olyan hatása, amely átmenetileg felerősíti a tüneteket? Esetleg szakorvosi vélemény van erről a növényről valahol?

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!

Erika
#710 Andrea2016 2018-01-24 08:45:08
Tisztelt Pszichocentrum.

38 éves nő vagyok. Màsfêl éve szültem meg a második gyermekemet.Soha nem voltam a karcsúsàg mintaképe de sajnos a szülés utàn nem bírtam leadni a súlyfelesleget hanem inkább még felszedtem.Tavaly nyàron le mentünk a Balatonhoz nyaralni,ês a nyaralàsunk màsnapjàtól kezdve azóta is hasmenês gyötör. Akkor még nem igazán értettem ,de most így utólag ràjöttem hogy azért is alakulhatott ki nàlam ez mert rettegtem hogy ezzel az alkattal fürdőruhàra kell levetkőzni. Màr sajnos olyan szintre jutottam a hasmenéssel hogyha arra gondolok hogy a lakâsból ki kell mennem már jelez a gyomrom hogy baj van és szaladok. Segítséget szeretnék kérni mert egyedül nem megy. Amíg ez nem rendeződik fogyni sem tudok. Pedig szeretnék nagyon visszarendeződni. Előre is köszönöm.
Andrea
#709 lila11 2018-01-14 12:10:34
Tisztelt Pszichocentrum!
Magánéleti válsággal küzdök. 50 éves vagyok, férfi, egy 22 éves lány apja. Nős vagyok, feleségem 48 éves.
Házasságunk 6-7 éve kisebb problémákkal küzd. Egy lassan terjeszkedő elhidegülés, fellángolás mindkettőnk részéről. Másfél éve rosszabbodott a helyzet. Fél éve külön lakom a családomtól. Válási papírokat feleségem elindította, közös megegyezéssel. Elmondása szerint labilis vagyok, hullámzó, orvosi segítségre lenne szükségem. Én ezt a problémát másként látom, bár….. Ezért fordulok Önökhöz. Ki tudna nekem segíteni? Pszichológus? Pszichiáter? Kihez forduljak?
Ebben kérem segítségüket.

Válaszukat előre is köszönöm, Tibor
#708 Pszichocentrum 2017-12-05 21:13:07
Kedves Edina!

Nehéz élethelyzetre utalnak a mondatai. Ritkán kerül szóba, de jó lenne, ha többen tudnának arról, hogy a gyermekvállalás, a családdá alakulás nem egyszerű folyamat, nem feltétlenül megy úgy, mint a "karikacsapás". Sokan vannak abban a helyzetben, mint Önök, nem tudják, hogyan egyeztessék össze a szülői, párkapcsolati és hivatásbeli énjüket. El lehet jutni ebben a bonyolult hármasban egy megnyugtató, elégedettséget okozó megoldáshoz.
Ahogy Ön is látja, előre jelezte, valóban szakember segítségére van szüksége. A kezeletlenül maradt szülés utáni depresszió nem múlik el magától. Feltétlen forduljon a háziorvosához, aki elirányítja a lakhely szerinti pszichiátriai szakrendelésre. Ide nem szükséges beutaló, de időpontkérés többnyire szükséges. A háziorvos arról is fel tudja világosítani, hogy melyik kórház pszichiátriáját kell haladéktalanul felkeresnie, ha öngyilkossági gondolatai vannak. Ez az állapot néhány hét altatt oldódni tud, ha megfelelő kezelést kap. Az egész család érdeke, hogy ne halogassa a kezelést.

Minden jót kívánok!
Lipárdy Krisztina
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
#707 Edina007 2017-12-05 12:49:53
Tisztelt Doktornő/Doktor úr!

2,5 évvel ezelőttig rendszeresen pszichiátriára jártam kezelésre pánikbetegség és depresszió miatt. Antidepresszánsokat és enyhe nyugtatót is kellett szednem egy ideig. Aztán terhes lettem, a gyógyszerek elmaradtak és idővel a kezelések is. A terhességgel jobban lettem. De a szülés után már nem mentem vissza, úgy gondoltam, hogy mindenki hasonlókat élhet át abban az időben, mint én, és a környezetem is azt állította, hogy túl leszek azokon a problémákon, amiket éreztem.

Aztán idővel a védőnőmmel konzultálva arra jutottunk, hogy valószínűleg szülés utáni depresszióm volt/van. Nem mentem el szakemberhez, aki megmondhatta volna, hogy mi lehet a probléma. Valószínűleg azért nem mentem, mert a terhességem előtti kezelésekkel kapcsolatban nem voltam megelégedve. Én valahogy sosem éreztem a hatását, nem tudom mit kellett volna éreznem. Költöztem is, így még inkább elmaradt a szakember felkeresése.

Amiért mégis felkerestem Önöket, az az a problémám, hogy nem tudom mit kellene tennem, nem merek senkihez fordulni. Szülés után minden elromlott az életemben. Mintha meghaltam volna a szülőágyon. Azóta minden csak rosszabb. A kicsi babámra hónapig szinte rá sem néztem. Nem érdekelt, nem babusgattam, nem beszéltem hozzá. Épp csak enni adtam neki, és tisztába tettem. Sokat voltam egyedül, a párom korán ment el otthonról és nagyon későn ért haza. Anyatejes volt a gyerek, de nehezen ment a szoptatás, így idővel át kellett állnom fejésre, és cumisüvegből kapta a tejet.
A szülés sem volt egyszerű. Hematómám lett (nem tudom így kell-e írni)és órákat gondolkodtak rajta, hogy megműtsenek-e. Nem volt műtét végül.
Senki nem állt mellettem, senkivel nem tudtam igazán beszélgetni. Budapesten élek, de vidékről származom. Nincs itt senkim. És egyébként is nehezen barátkozom.
A párkapcsolatom inkább már nem is kapcsolat. Mintha lenne két gyerekem.
Állandóan fáradt vagyok, nincs időm semmire. Visszamentem dolgozni, de így sem lett jobb a helyzet.
A párommal hiába beszélem meg a dolgokat, az a válasz, hogy megoldjuk. , éve ezt hallgatom, de semmi nem történt.
Nem tudom elfogadni ezt a mostani helyzetet. Nem tudom elfogadni ahogy kinézek, nem tudom elfogadni, hogy mindenki boldog tud lenni babával, boldog család, nekem pedig nem sikerül. Nem tudom mit rontok el.
Értéktelennek tartom magam, sőt sokszor úgy érzem, úgy gondolom egyszerűbb lenne, ha meghalnék. Már nem vagyok nő sem. A környezetemben mindenki aki szült nem sokára úgy nézett ki, mint régen. Nem tudom hogy kellene elfogadnom a változásokat.
A párommal kapcsolatban pedig nem tudom szintén mit kellene tennem. , éve nincs nemi életem sem. A párom szerint ugyanúgy szeret, mint régen. De közeledni nem közeledik. Én úgy vélem kövérnek lát ő is. És biztos az is zavarja, hogy már "ott" sem vagyok olyan, mint régen. Hiszen egy vágás és varrat van ott. Én is undorodom emiatt magamtól, biztos ő is így vélekedik.
Sokat gondolok a halálra. Mindenkinek jobb lenne.
Korábban voltak hormonproblémáim. A szüléssel elmúltak, mára azonban ismét visszatértek sajnos. Hyperprolaktinaémia és pajzsmirigy betegség. Ezekkel rendszeres kezelésekre járok, de semmi nem változott.

Az elmúlt hétvégén vettem a bátorságot és elmeséltem édesanyámnak is, hogyan érzek, mi a problémám és nem látom a kiutat, nem tudom mit kellene tennem. Az volt a válasza, hogy el kell fogadnom ezt a mostani helyzetet. Én már csak egy anya vagyok. Csak a gyerekemet kell már figyelembe vennem. Csak ő lehet nekem és minden mást fel kell adnom. Fogadjam el a tényeket, hogy mint ember meghaltam. Neveljem fel a gyerekemet egyedül, és lássam meg csakis benne a boldogságot. Ne akarjak külön emberként boldog lenni.
Vagyis kimondta amit eddig is gondoltam, hogy számomra az élet véget ért. Azaz minek éljek e szerint?

Ezidáig állandóan fáradt voltam, nehezen aludtam. Most már aludni sem tudok, hogy anyukám ezt kimondta.
Ezért vettem a bátorságot, hogy felkeresem ezt az oldalt.
Valószínűleg szakember segítségét fogja javasolni. De nem tudom hol kezdjem. Egyedül vagyok, senkire nem tudok támaszkodni. Pedig úgy szeretném, ha minden oldalról helyre jönne az életem. De annyira kilátástalan.

Kérem adjon tanácsot mit tehetnék? Meddig tart ez? Elmúlik valaha is, vagy valóban egyszerűbb lenne lemondani az életről és csak a gyerekre fordítani a figyelmet, időt, mindent kizárva?

Válaszát előre is köszönöm, Edina
Lapozás:   699 találat Előző oldal 1 / 70
<< vissza
 

Cím: Budapest, XIII. ker. Véső u. 6.
Telefon: 06-30-460-1510
E-mail: info@pszichocentrum.eu
2008 © PSZICHOCENTRUM · Minden jog fenntartva!
4brainz - webdesign & development